Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


Ha rokkant vagy

 

Nincstelenségbe taszít a rokkantság
 
2019.01.19

Napjainkban az a munkavállaló, kinek egészségi állapota megroppan, a kilátástalansággal, és a nyomorral kell, hogy szembenézzen. A hazai rokkantellátás, nemcsak, hogy hagy kívánnivalót maga után, hanem joggal jelenthetjük ki azt is: a rokkantellátásból megélni a rokkant önmagában sem képes, s ha családja van, akkor a családfenntartói szerepét betölteni nem tudja, ő maga viszont eltartásra szorul.

A rokkantak több rétegű problémával néznek szembe ma már. Nem elég, hogy a közegészségügyi rendszerünkben meggyógyulni nem tudnak, még a közgyógyellátáshoz sem juthatnak hozzá minden esetben. Nem elég, hogy kiemelt gyógyszerköltséggel kell szembesülniük, megrokkanásukat követően, de az állam folyamatosan elveszi az állami támogatásokat az életmentőnek minősülő-, de a gyermekgyógyszerekről is. Nem elég, hogy az ellátásuk forint értéke nem éri el az egyébként EU szerte legnevetségesebb öregségi nyugdíjminimumot sem, az állam elvárja tőlük, hogy ebből az összegből egy hónapon keresztül megéljenek, kiváltsák a gyógyszereiket, és segédeszközeiket, fizessék a rezsit, tartsák gyermeküket, és járuljanak hozzá szüleik tartásához is. Nem elég, ha további egészségromlást kockáztatva munkavállalásra kényszerítik őket, de úgy a munkaszerződésük, mint a munkabérük nem felel meg a Munka Törvénykönyvében foglaltaknak, ezen túl még norma teljesítésére is kényszerítik őket úgy, hogy a normakényszert a rokkantak esetében tiltja az Unió.

Ha a rokkanttól elválik a házastársa, akkor még gyermektartást is fizetnie kell. A minimális gyermektartásdíj hazánkban, törvény által megszabva, gyermekenként 15 ezer forint, úgy és akkor, amikor a rokkantellátás ezt az összeget alig pár ezer forinttal haladja meg. Úgy is mondhatnám: a hazai jogalkotó válaszút elé állítja a rokkantakat ebben az egyébként sem könnyű élethelyzetben, feltéve a kérdést: tartod a gyermekedet vagy tartod magadat? ... Ehhez a tényhez szorosan kapcsolódik a szülőtartásra vonatkozó törvény is, amikor a rokkantak sem kivételek a szabály alól: ha a szüleiknek szüksége van kiegészítő havi jövedelemre, akkor a rokkantak sem kivételek az alól a kötelezettség alól, hogy szüleik tartásához hozzá kell járulniuk. Ebben az esetben a kérdés már csak az: a gyermekedet, vagy a szüleidet, vagy pedig magadat próbálod meg a létminimum alig 10%-ából eltartani?

Figyelemmel követve a hazai nyugdíjak egyre inkább államilag kifzethetetlen voltát, elmondhatjuk, hogy a rokkant, mikorra eléri az öregségi nyugdíjkorhatárt, aligha számíthat több pénzbeli ellátásra, mint amit rokkantellátásként kaphat - pedig a hazai, egy hónapra jutó rokkant ellátás összege pont annyi, mint amit ez EU rokkant polgárai egy napnyi ellátásként kapnak a saját államuktól, megrokkanásuk után. ...

Hosszú, és bonyolult volna végigzongorázni azt, hogy milyen jogalkotói megnyilvánulások, és milyen, emberséget nem ismerő jogalkotáson keresztül alakulhatott ki mára az a helyzet, amiben arra ítélik a rokkantakat, hogy tengődve éljék mindennapjaikat. Amelyben arra télik a rokkantakat, hogy azokon a felülvizsgálatokon, amelyeken megszavazzák nekik az ellátásnak csúfolt alamizsnát, ne tudjanak megjelenni, éveken keresztül. Mert rokkantnak nem egy, hanem több betegsége van, melyet nem egy, hanem több orvos kezel, sok esetben nem egy, hanem több kórházban - lévén: a kórházak olyan adósságokkal küzdenek, és akkora szakemberhiánnyal kénytelenek működni, hogy osztályokat, részlegeket zárnak be, így a beteg tovább kell, hogy vándoroljon a szükséges ellátásáért. Ehhez szorosan kapcsolódik, hogy a várólisták akkorák, hogy egy év alatt (amit a bizottság előír, hogy ennél régebbi nem lehet egy zárójelentés/lelet a felülvizsgálaton) a rokkant minden eredményét beszerezni nem tudja. Ellátatlan rokkantként pirosan villog a TAJ száma, és csak a reménye marad meg arra, hogy az OEP (vagy Tb, vagy ki tudja, hogy hívják most, hogy minden egybeolvad mindennel) nem bünteti meg őt azért, hogy úgy vesz igénybe egészségügyi ellátást, hogy a társadalombiztosítási járuléka, ellátatlan rokkantként fizetve nincs.

Igen, elvileg járna szociális alapon a társadalombiztosítás, ha a vonatkozó törvények nem húzták volna szorosabbra a nadrágszíjat ebben a kérdésben is. A szociális TB igénylésekor ugyanis a család egy főre eső jövedelmét veszik alapul, a jogosultság megállapításához. Az egy főre eső jövedelem kiszámításakor azt nem veszik figyelembe, hogy a családnak mennyi a rezsikiadása, vagy azt sem nézik, hogy a rokkant egy hónapra jutó ellátási költsége, amit, ugye, a családja teljesít, mennyibe kerül. Nem. A törvény csak azt nézi, hogy a családi kasszába mennyi folyik be, és azt osztja le annyi főre, ahányan vannak a családban. Így kaphatnak olyan eredményt, mely szerint - elvileg - a családban, az egy főre eső jövedelem (sok esetben) 2-500 forinttal meghaladja a törvényben előírt egységet, ezáltal a rokkantnak máris nem jár a szociális TB ellátás. Ez pedig azt jelenti, hogy a rokkant családjának nemcsak a rokkant családtagot kell eltartania, hanem ki kell váltania a gyógyszereit is, emellett, fizetnie kell a havi több, mint 7 ezer forintban meghatározott kötelező társadalombiztosítást, amiért (mint fentebb láthattuk) sem a rokkant, sem a viszonylag egészséges polgár nem kap semmit hazánkban.

Egyre többet olvashatunk arról, hogy a vidék elnéptelenedik, mert vidéken egyre kevesebb a munkalehetőség. A rokkantak számára rendelkezésre álló, ne adj Isten, akadálymentesített munkahelyek száma pedig még annál is kevesebb, vidéki viszonylatban. Még bejárni sem igazán tudnak, a lakóhelyükhöz közelebb lévő városokba, tekintve, hogy a tömegközlekedési eszközök sem akadálymenetsítettek, csak a fővárosban, és a fővároshoz közeli nagyobb településeken. ... A vidéki emberekre ugyanis csak ritka alkalmakkor gondol a kormány. Oké, mondhatjuk: van közmunka, hát menjen el a rokkant közmunkásnak, helyben. El is mehetne, igen. Ha a polgármesterek vállalnák annak felelősségét, hogy a rokkantakat fizikai munkára küldik. A legtöbb rokkant ugyanis fizikai munkát ellátni, főleg a szabad ég alatt, kitéve az időjárási viszontagságoknak, nem tud. Az önkormányzatoktól az elmúlt 8 év előtt még érkező szociális támogatások körét mára beszűkítették, így a helyi önkormányzat a legtöbb esetben külön segítséget a rokkant létfenntartásához nyújtani nem tud.

Summa summárum elmondhatjuk: ha egy ember megrokkan, az dupla terhet jelent a saját családja számára. Még mindig nem tudom azonban befejezni a rokkantakat érő kálvária bemutatását, anélkül, hogy ne emelnék szót az ápolási díjasok esetében történő megrokkanásokról. Egyértelmű, hogy előbb, vagy utóbb, az, aki hozzátartozóját gondozza, emelgeti, pelenkázza otthonában, meg fog rokkanni. Ő rokkant ellátásért nem is fog folyamodni, mert az ápolási díj összege magasabb, mint a rokkant ellátás összege (és az államtól egyszerre csak egyféle ellátás igényelhető). Ugyanakkor, ha gyermekét kisgyermek kora óta ápolja, akkor a gyermek rokkantosítása sem történhet meg az előtt, hogy a gyermek betöltené a 18. életévét. Ezt követően pedig ugyanolyan nehéz, mint a munkában megrokkantaknak, tekintve, hogy hiába végleges az állapota (lévén az állapot az egész gyermekkort végigkísérte, javulás nélkül), őt is - friss orvosi leletekkel - bizottság elé kell vinni, mert automatikusan nem jár semmi sem hazánkban - hiába volna egyébként teljesen logikus. 

Érdekesség, hogy a rokkantnyugdíjat ők sem kaphatják meg, hivatkozva az életkorukra. Ugyanolyan rehab ellátottakká válnak, mint azok, akik felnőttként rokkannak meg - csakhogy ők, ugye, szolgálati idő nélkül. Ami azt jelenti: a nyugdíjminimumhoz számított töredék ellátáson kívül nem kaphatnak más ellátást, miközben még a családi pótlék ellátás is megszűnik. Ami nem sok (lévén, ennek összegén már több, mint 10 éve nem emeltek egy forintot sem), de valamennyit pótol a gyógyszerei, segédeszközei kiváltásához. Igen ám, csakhogy, ha az őt ápoló is időközben megrokkan, akkor már dupla annyi lesz a havi gyógyszerköltség. És akkor még nem ejtettem szót az idős családtagokról, akik szintén tartásra (és gyógyszerre) szorulnak, a nem megfelelő, állami ellátások következtében.

És itt még mindig nincs vége a felsorolásnak, mert az élet mindig produkál olyan dolgokat, amelyekre gondolni sem vagyunk képesek. Mint a minap is, amikor egy 62 éves rokkant özvegyasszony szívszorító panasza jutott el hozzám.

Az asszony már fiatalon rokkant lett, egyik rák után jött a másik, még csoda, hogy él. Azt mondja, őt a sok tragédia edzetté tette már, de most a 40 éves fia is rákos lett, amit lelkileg nehezen viselnek.

A rokkant özvegyasszony fiatalon vesztette el a férjét is, a szüleit is, aztán jött a rossz hír, hogy nála is súlyos betegségeket diagnosztizáltak egymás után. Többféle rákkal vette fel a harcot, de agyvérzés is érte már. Ezt a nagybeteg nőt ennek ellenére többször visszaminősítették a rokkantsági felülvizsgálatokon, így el is adósodott a devizahitellel is, amikor kb. 2 éven át nem kapott ellátást, míg a munkaügyi pere zajlott. A hajlékát is elvesztette, ma albérletben élnek a hatóságok hibáiból kifolyólag, mert jogtalanul vették el a rokkantsági ellátását egy ideig.

Eddig mindent kibírt ez a nagybeteg asszony, de most a fia is rákos lett, ami sokkolta őket. Na, nem csak a rákbetegség, hanem más is.

Az asszony fiának egészségügyi hozzájárulását fizette cég, ahol dolgozott, csak éppen azt nem tudták, hogy a többi járulékot nem fizették be utána. Az csak akkor derült ki, mikor a fia súlyos beteg lett, amikor már csak alkalmi munkákból élt és közben megrokkant. Akkor derült ki, hogy jogutód nélkül szűnt meg az a cég, ahol előtte dolgozott, és mivel ott sem volt bejelentve, így a biztosítási jogviszonya hiányzik ahhoz, hogy most, súlyos rokkantként rokkantsági ellátást kaphasson.

Most a rokkant özvegyasszonynak kellene eltartania a nagybeteg fiát, és az óvodás korú kis unokáját is, aki szintén beteg volt évekig, mert koraszülöttként lassabban fejlődött, és emiatt a menye is tovább volt gyesen, aki még most keresi csak a munkát, hogy hová tudna elhelyezkedni, mert vidéken munka az sincs.

Ha beteg van a családban, az a családot visszahúzza, nincstelenné teszi. Ha viszont ilyen halmozottan jelentkeznek a problémák egy családnál, akkor "jobb, ha meghúzzák magukat", mert a nincstelenség miatt még a rokkant asszony kis unokája is veszélybe kerülhet, ha a hatóságok majd kitalálják, hogy a rokkant nagymama nem képes eltartani a vacak rokkantsági pénzellátásból egy 4 tagú családot, meg a kis unoka családi pótlékjából sem futja semmire?

"Ki itt rokkant vagy, hagyj fel minden reménnyel"

- ezzel a gondolattal búcsúzott a rokkant özvegyasszony tőlem, aki most azért imádkozik, hogy a fia gyógyuljon meg, mert, ha nem, akkor a családnak befellegzett! ...

Azt kell mondjam: ez Magyarország valósága. ... Annak az országnak a valósága, melynek vezetése nap, mint nap azt szajkózza tévében, rádióban, nyomtatott és online sajtóban, hogy jobban élünk, mint eddig bármikor, mert mindenkinek van alapvetően 10 milliós megtakarítása. ... Hamarosan megvalósulhat tehát az az utópia, amit eddig csak amerikai filmekben láthattunk: a gazdagok a földfelszín fölött, luxuskörülmények között élhetnek, VIP kórházakban gyógyíttatva magukat, míg a rokkantak, az idősek, és a fiatal nemzedék, aki szegény családból érkezik a nagybetűs Életbe, azok a föld alatt, egy saját társadalmi kasztot kialakítva tengődhetnek majd.

Miért történhet meg majd ez - tűnjék is bármilyen hihetetlennek első hallásra? Elég, ha megnézzük a hajléktalanokkal történteket: annak érdekében, hogy a kormányzat által tálalt sikersztori igazolást nyerhessen, el kellett őket tünteti a föld felszínéről. Ez a sors fog várni hamarosan a rokkantakra, és a minimálnyugdíjon élőkre is. Hiszen rontják a kormányzati sikerpropagandát, már pusztán azzal, hogy léteznek. Vagy esetleg ki merik nyitni a szájukat. ...

Szomorúan ölel titeket:

 

Öreganyus

Fotó: Alexsandro Palombo

 

Ha hasznosnak találod, amit olvastál, kérlek, segíts abban egy megosztással, hogy másokhoz is eljuthasson a tartalom.

Ha személyesen is beszélgetnél velem, kövess a Facebookon, ide kattintva. 

 
 
_______________________________________________________________________________
 
 
Meg kell próbálnom, mert<a href="https://time-for-investment.com/36/remkbv1/"> reménytelen helyzetbe kerülök</a>, ha a politikusokra hagyatkozom a jövőben is!

______________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________ Meg kell próbálnom, mert ha a politikusokra hagyatkozom, szinte biztos ebben a világban a mai magyar honban a teljes leépülés! Halálomig dolgozhatok negyvenezer körüli rokkant nyugdíj melletti szintén hasonló 4 órás bérért.

Öt percen belüli válaszlevél a számítógépembe. Kiderül, hogy nem csak a politikusok lopnak hanem talán van valami csipetnyi esély???

Nos, semmi nem derült ki! Ha csak az nem, hogy ez is egy teljes átverés egy hasztalan próbálkozás. Ismét nyilvánvalóvá vált, ugyanolyan álságos és hamis, mint maga a rendszer ahogy azt Einstein megállapította. Egy próbát talán megért ???