Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


A Sátán

A Wikipedia a Sátánról ezt írja.

________________________________________________________________________________________________________________________________ Néhány gond, amely a világot sújtja A Biblia nézőpontja Kicsoda Sátán? Valóságos személy? NAPJAINKBAN néhány tudós úgy vélekedik, hogy Sátán nem valóságos személy. Azt állítják, hogy pusztán az emberi képzelet szüleménye. Ez a felvetés nem új keletű. „Az Ördög legremekebb fortélya: elhitetni veletek, hogy nem létezik!” – írta Charles Baudelaire XIX. századi költő. Valóságos személy Sátán? Ha igen, honnan származik? Vajon ő a világunkat sújtó gondok mögötti láthatatlan erő? Hogyan tarthatod magad távol gonosz befolyásától? Vajon Sátán a napjaink világát sújtó gondok mögötti láthatatlan erő? Mit mond a Biblia? A Biblia valóságos személyként mutatja be Sátánt, aki a láthatatlan szellembirodalomban él (Jób 1:6). A romlott és kegyetlen tulajdonságai mellett a gonosztetteiről is ír (Jób 1:13–19; 2:7, 8; 2Timóteusz 2:26). Sőt, olvashatunk benne olyan párbeszédeket is, melyek Sátán és Jehova, illetve Sátán és Jézus között zajlottak (Jób 1:7–12; Máté 4:1–11). De honnan származhat egy ilyen gonosz lény? Isten jóval az emberek megalkotása előtt megteremtette az ’elsőszülött’ Fiát, aki végül Jézusként vált ismertté (Kolosszé 1:15). Idővel Isten más ’fiakat’ is alkotott, akiket angyaloknak neveznek (Jób 38:4–7). Mindannyian tökéletesek és igazságosak voltak. Ám az angyalok egyike Sátánná vált. A Sátán nevet nem a megteremtésekor kapta. Ez a név a tulajdonságait tükrözi, mivel azt jelenti, hogy ’ellenség, ellenfél, vádoló’. Azért kapta a Sátán nevet, mert olyan élet mellett döntött, amely ellentétes Isten akaratával. Ebben a szellemteremtményben kifejlődött a büszkeség, és az a vágy, hogy versengjen Istennel. Azt akarta, hogy mások őt imádják. Amikor Isten elsőszülött Fia, Jézus a földön volt, Sátán még őt is megpróbálta rávenni, hogy ’mutasson be neki imádatot’ (Máté 4:9). Sátán „nem állt erősen az igazságban” (János 8:44). Burkoltan arra célzott, hogy Isten hazug, holott ő maga volt a hazug. Azt mondta Évának, hogy olyan lesz, mint Isten, miközben ő maga akart olyan lenni, mint Isten. Megtévesztő viselkedésével beteljesítette önző vágyát. Elérte Évánál, hogy nagyobb tekintélynek tartsa őt, mint Istent. Éva pedig azzal, hogy engedelmeskedett Sátánnak, elfogadta őt az istenének (1Mózes 3:1–7). Mivel lázadást szított, ez az egykor bizalomra méltó angyal önmagát tette Sátánná, Isten és az emberek ellenségévé, ellenfelévé. Ezt a gonosz teremtményt az „Ördög” elnevezéssel is illették, amely azt jelenti, hogy ’rágalmazó’. Ez a főbűnös végül befolyásolt más angyalokat is, hogy ne engedelmeskedjenek Istennek, hanem csatlakozzanak hozzá a lázadásban (1Mózes 6:1, 2; 1Péter 3:19, 20). Ezek az angyalok csak rontottak az emberiség helyzetén. Mivel Sátánt utánozták az önzésben, a föld „megtelt . . . erőszakkal” (1Mózes 6:11; Máté 12:24). Mennyire erős Sátán befolyása? Egy bűnöző talán eltünteti az ujjlenyomatait a tett helyszínén, nehogy lelepleződjön, ám a kiérkező rendőrök tudják, hogy ha bűncselekmény történt, akkor tettesnek is lennie kell. Sátán, az első „emberölő” is megpróbálja eltüntetni maga után a nyomokat (János 8:44; Héberek 2:14). Amikor Évához szólt, nem fedte fel a kilétét, hiszen egy kígyó által beszélt. Sőt, mind a mai napig megpróbál rejtve maradni. „Megvakította a nem hívők elméjét”, hogy leplezze erőteljes befolyását (2Korintusz 4:4). Jézus azonban felfedte, hogy Sátán a tettes, és a kulisszák mögül ő irányítja ezt a romlott világot. ’E világ uralkodójának’ nevezte (János 12:31; 16:11). „Az egész világ a gonosz hatalmában van” – írta János apostol (1János 5:19). Sátán hatékonyan használja fel ’a test kívánságát, a szem kívánságát és az életben birtokolt javak látványos fitogtatását’, hogy ’az egész lakott földet félrevezesse’ (1János 2:16; Jelenések 12:9). Az emberiség jelentős része neki engedelmeskedik. Ugyanúgy, ahogyan Éva esetében, azok, akik Sátánnak engedelmeskednek, tulajdonképpen őt teszik az istenükké. Éppen ezért Sátán „ennek a világrendszernek az istene” (2Korintusz 4:4). Uralkodásának következménye a képmutatás, hazugság, háborúk, kínzások, rombolás, bűnözés, kapzsiság, becstelenség. Hogyan óvhatjuk meg magunkat a befolyásától? A Biblia a következőkre figyelmeztet: „Maradjatok meggondoltak, legyetek éberek.” Miért? Mert „ellenségetek, az Ördög, fel-alá jár, mint egy ordító oroszlán, és azon igyekszik, hogy felfaljon valakit” (1Péter 5:8). Ez a gondolat nagyon kijózanító, ugyanakkor megnyugtató az a tudat, hogy csak azoknak ’jár túl az eszén’, akik nem maradnak meggondoltak, és nem éberek (2Korintusz 2:11). Létfontosságú tudatosítanunk önmagunkban, hogy Sátán valóságos személy, és engednünk Istennek, hogy ’megszilárdítson és erőssé tegyen bennünket’. Ily módon ’szembe tudunk szállni’ Sátánnal, és Isten oldalán foglalhatunk állást (1Péter 5:9, 10). GONDOLKODTÁL MÁR EZEN? Honnan származik Sátán? (Jób 38:4–7; János 8:44) Milyen mértékben befolyásolja Sátán a világot? (János 12:31; 1János 5:19; Jelenések 12:9) Hogyan védhetjük meg magunkat Sátán gonosz cselszövéseitől? (1Péter 5:8–10) Előző Következő Lásd még Egy ügyvéd ÉBREDJETEK! Miért nem pusztította még el Isten az Ördögöt? A Bibliából megtudhatjuk, hogy Isten a megfelelő időben el fogja pusztítani Sátánt. Miért nem tette meg eddig?

Lelkiség, Pontokba szedve A sátán négy kedvelt taktikája Minden mérkőzésben, így a szellemi harcban is fontos, hogy kiismerjük az ellenfél taktikáját. 1. Megtévesztés Jézus figyelmeztetése szerint a sátán „hazug, és a hazugság atyja” (Jn 8,44). Üres ígéretekkel ámítja az embert. Azt hazudja, hogy boldogabbak leszünk, ha elkövetünk valamilyen bűnt vagy megtagadjuk az igazságot. Ám bármilyen örömet hoz is a bűn, az öröm csak egy ideig tart, azután elmúlik. Viszont szinte minden bűnös cselekvésből súlyos szenvedések fakadnak. Sokszor tapasztaljuk ezt, mégis felülünk a hitegetésnek. Megtéveszt azzal is, hogy bonyolítja a dolgokat, különösen a gondolatainkban. Így próbálja elhomályosítani az alapvető igazságot kétes tetteinkkel kapcsolatban. Sugallatára körmönfont kibúvókat keresünk: különféle nehézségeket, kivételeket, esetleges szívfacsaró következményeket hozunk fel annak igazolására, hogy amit teszünk, helyes és jó. A szavak manipulálásával is megtéveszt. Így lesz a magzat feldarabolása és megölése „reproduktív szabadság”, a paráznaság „együttélés”, a fajtalanság „meleg életstílus”. Ragyogó hitünk ősi bölcsessége így válik „sötétséggé” és „tudatlansággá”, a házasság több ezer éves intézményének újradefiniálása pedig a „házasság szabadságává”. A sátán csúsztatásai nyomán könnyebben mondjuk, hogy „nem olyan súlyos” az, amit Isten bűnnek nevez. Az információözön is a sátáni megtévesztés eszköze. Az információ nem azonos az igazsággal. Lehet adatokat ravaszul úgy összeállítani, hogy hamis megállapításokat támasszanak alá. Lehet tényeket és számokat úgy hangsúlyozni, hogy elsikkadjanak a másik oldal igazságai. Így az önmagában igaz információ is a megtévesztés eszköze lehet. A hírközlő média és más hírforrások sokszor azzal gyakorolják leginkább a hatalmukat, amiről hallgatnak. 2. Megosztás A sátán neve görögül diabolosz, a diaballein igéből, ami azt jelenti: szétdobálni. Jézus viszont szenvedése előestéjén azért könyörgött, hogy egyek legyünk (ld. Jn 17,22). Imája és a kereszten véghezvitt műve arra irányult, hogy megszüntesse a sátántól eredő széthúzást. A sátán megosztó tevékenysége a saját lelkünkben kezdődik. Egymásnak feszülnek nemes, alkotó, jó szándékaink és alantas, bűnös, romboló indulataink. E küzdelemben sokszor úgy érezzük, kettészakadunk – ahogy Pál apostol írja: „nem a jót teszem, amit akarok… bár a jót szeretném tenni, a rosszra vagyok készen.” (Róm 7,19-21) A benső megosztás a sátán műve. Jézus pedig a Lélek szerinti élettel ajándékoz meg, amelyben megszűnik a meghasonlás (Róm 8). A belső egységünk elleni támadás számos külső megosztottságban gyűrűzik tovább. A széthúzást sok minden táplálja: harag, régi sérülések, neheztelés, félelmek, félreértések, kapzsiság, gőg, erőszakosság, türelmetlenség – s a sátán alaposan kihasználja valamennyit. Azt sugallja, hogy tökéletesebb, kívánatosabb embereket keressünk; ezért aztán sokan elhagyják házastársukat, családjukat, templomi közösségüket, abban a hiú reményben, hogy máshol tökéletesebb embereket és helyzeteket találnak. A sátán célja mindig az, hogy széthúzást idézzen elő bennünk és körülöttünk. Jó, ha felismerjük, hogy bármi miatt küzdünk másokkal, valójában egyetlen közös ellenségünk van, aki egymás ellen akar fordítani és tönkre akar tenni valamennyiünket. „Nem annyira a vér és a test ellen kell küzdenünk, hanem a fejedelemségek és hatalmasságok, ennek a sötét világnak kormányzói és az égi magasságoknak gonosz szellemei ellen.” (Ef 6,12) A torzsalkodók mindjárt kibékülnek, ha az ajtajuknál fegyveres rabló motoz. Vegyük észre a rablót, és tegyük félre a jelentéktelenebb viszálykodásokat! 3. Elterelés Legfőbb célunk Isten és a ránk váró mennyei boldogság. A sátán mindent megtesz, hogy e legfőbb, igazi célunktól eltereljen. Egyeseket túlzottan a világ mulandó dolgai felé fordít: olyan elfoglaltak, hogy nincs idejük imádkozni, templomba menni, lelkileg táplálkozni, a ránk váró örök valóságra gondolni. Másokat mulandó dolgok miatti félelemre késztet. Ezer földi dolog miatt nyugtalankodnak, ám közben megfeledkeznek az egyetlen félnivalótól: a ránk váró ítélettől. Jézus így int: „Ne féljetek azoktól, akik a testet megölik, a lelket azonban nem tudják megölni! Inkább attól féljetek, aki a kárhozatba vetve a testet is, a lelket is el tudja pusztítani!” (Mt 10,28). Vagyis ha egyetlen félelmünk az, hogy el ne veszítsük Istent, akkor egyéb félelmeink megfelelő perspektívába kerülnek, sőt talán meg is szűnnek. A sátáni elterelés lényege: jelentéktelenebb dolgokra irányítja a figyelmünket, hogy ne azzal foglalkozzunk, ami igazán fontos, vagyis erkölcsi döntéseinkkel és egész életünk irányával. Mindig a legfontosabbat tartsuk hát szem előtt, és ne engedjük, hogy lényegtelen dolgokra terelődjön a figyelmünk! 4. Elkedvetlenítés Jó, ha a keresztény ember magas célokat tűz maga elé. A sátán azonban ezt a jót is mérgezni próbálja. A magas célokhoz ugyanis hosszú út vezet. Nem jönnek azonnal a kívánt eredmények. Így a sátán kísértése nyomán könnyen türelmetlenné és szeretetlenné válunk magunkkal és másokkal szemben. Egyesek annyira elkeserednek saját maguk vagy mások miatt, hogy feladják a megszentelődésért folytatott küzdelmet. Mások elhagyják az Egyházat, amiért oly sok hibát látnak tagjaiban. (Mintha valaki otthagyná az edzőtermet, mert ott sok kövér embert lát.) A sátán azért is tudja kedvünket szegni, mert céljaink általában nem végesek. Mindig lehet tovább fejlődni, többet tenni. Itt lép közbe a sátán. Ha ugyanis lehet többet tenni, azt úgy is felfoghatjuk, hogy mindeddig nem tettünk eleget. Ezzel próbál letörni: azt sugallja, hogy teljesíthetetlen követelményeket állítsunk magunk elé. Olyan egyszerű dolgokkal is próbálja elvenni a kedvünket, mint a kimerültség, a mindannyiunk által megtapasztalt személyes kudarcok, gyengeségek és sok más akadály, ami hozzátartozik emberi állapotunkhoz és ahhoz, hogy bukott világban élünk, ahol korlátozottak az erőforrások. A sátán azért akar kedvetlenné tenni és elkeseríteni, hogy feladjuk a küzdelmet. Mesterkedése ellen egyedül az alázat vértez fel. Az alázat az önmagunkkal kapcsolatos igazság elfogadása. Megtanít, hogy lassan, lépésenként haladunk előre; hogy tényleg vannak hibáink, és hogy olyan világban élünk, amely messze nem tökéletes. Érdemes mindezt alázattal átgondolnunk. Erősebben fogunk Istenre támaszkodni, és egyre jobban fogunk bízni gondviselő segítségében. És érdemes megjegyeznünk a sátán négy gyakori taktikáját. Ha felismerjük, megtettük az első lépést, hogy le is győzzük. (Forrás: Christianae, párKatt.hu, Msgr. Charles Pope-nak Fr. Louis Cameli: The Devil You Don’t Know (A sátán, akit nem ismersz) című, 2011-ben megjelent könyvéről írt összefoglalója alapján)